7.-8. Fejezet

Hetedik fejezet

Raine

 

Fordította: Aemitt

 

Valaki mondja meg nekem, mi a fészkes fenét csinálok. Teljesen elment az eszem?Követem Jason-t az éjszakába, otthagyom a randi partneremet, behúzok egy faszinak, mert az bántalmazta Jason-t, és most hazaviszem magammal.

Jason-t, nem pedig a másik srácot.

Továbbra is.

Rohadtul ki vagyok akadva magamra. Nem azt ígértem, hogy nem fogok Jason-re gondolni, nemhogy még meg is hívjam magamhoz? Mégis mit gondoltam?

Jason sem tűnik elragadtatottnak. Hátradőlt az anyósülésen, egyszerre tűnik unottnak és feszültnek.

És dögösnek.

De ez utóbbira nem vagyok hajlandó gondolni, inkább az utcára koncentrálok, és amennyire csak tudok, nem veszek tudomást a testéből áradó hőről.Kezét lazán a combján tartja, hosszú, karcsú ujjai, és a sötét tetoválások szélei a sápadt bőrén, minden alkalommal elvonják a figyelmemet, amikor megállok egy közlekedési lámpánál.

A karjai tónusosak, tetoválások borítják a teljes alkarját, virágok,csillagok, molylepkék és démoni arcok. Tudom, hogy nagy részét a DamageControl-nál csináltatta. Ocean és Jesse, akik ezen dolgoztak, nem kértek tőle fizetséget.

Mindig is kíváncsi voltam, miért érezték olyan fontosnak, hogy Jason megkapja azokat a tetoválásokat.Viszketek, hogy végigsimítsam őket, kövessem a mintákat és a vonalakat.

Picsába, szedd össze magad, Raine.

Az öklöm fáj, vörös és duzzadt, és Jézus Krisztus, én kiütöttem a fickót. Meg is ölhettem volna.

Nagy levegőt veszek, ami elvileg megerősítő kellene legyen, debizonytalanul tör ki belőlem.

– Szóval – kérdezem –,mi volt ez az egész?

Egy ütemnyi néma csend. Aztán: – Semmi.

Hitetlenkedve fordulok felé, a forróság a nyakamba kúszik. – Most komolyan beszélsz? Nem mondod el, miután közbeavatkoztam, hogy megmentsem a segged?

– Ez egy rohadtul jó segg – mondja, és a szája egyik oldala félmosolyra húzódik.

– Jase.

– Jason. – Eltűnik a mosolya. – Senki sem kérte, hogy mentsd meg a jó seggemet, oké? Nem volt szükségem a kibaszott segítségedre.

– Nem volt, mi? – Próbálok uralkodni magamon, de mégis rátaposok a gázra, és robogunk előre. – Nem úgy tűnt.

Megragadja a kapaszkodót, arca elsápad, és nem szól semmit.

Valójában nem mond többet, amíg a parkolóba nem érünk a pick-uppal, le nem parkolunk az otthonom előtt és leállítom a motort.

Én kiugrom, de ő nem kapkodja el a kiszállást, minden egyes mozdulata lassú és kimért.Fogalmam sincs, mire megy ki a játék, szóval kivárom, bezárom a teherautót,majd felvezetem a lakásomhoz.

Túlságosan is tudatában vagyok annak, hogy követ. A lépteinek. A jelenlétének.A finom illata, amit még nem tudtam beazonosítani,de ami övön alul ér, és mindenféleképpen megvisel.

A picsába... Ez egy hosszú éjszaka lesz.

 

 

A villanykapcsoló az ajtó mellett van, de nem veszek róla tudomást. Helyette beljebb lépek, hogy felkapcsoljam az utcai piacon vásárolt állólámpát, amikor beköltöztem.Valahogy az erős fény túl durva lenne azok után, ami történt és nem tudom megmagyarázni, hogy miért.

Ezért felhagyok a próbálkozással, és csak a megérzésemre hagyatkozom.

Jason odasétál a kanapéhoz, és a csípőjét a háttámlának támasztja, lesütött szemmel néz rám.Furcsa, hogy nem néz körbe, nem elég kíváncsi ahhoz, hogy felfedezze a kis nappalimat.

Aztán eszembe jut, hogy már járt itt korábban, amikor még a bátyám lakása volt. Beteg volt, és Ocean megengedte neki, hogy itt töltsön néhány napot.

Ez pont azelőtt volt, hogy betöltöttem a tizennyolcat, elhagytam a nénikénket, és eljöttem, hogy a bátyámmal legyek. Amikor először találkoztam Jasonnel.

És egy totális bunkó voltam vele.Már akkor, az első pillantásra a bőröm alá kúszott. Úgy tűnik, hogy ez egy rejtett tehetsége, többek között… és nem, a fenébe is, nem fogok arra gondolni... Jason egyéb tehetségeire. A tehetséges szája. A tehetséges keze. A tehetséges…

– Megváltoztattál pár dolgot – mondja hűvösen és még mindig ott volt az az unott arckifejezés.

A feszültség is. Látom a kezei remegésében, amikor az ujjaival beletúr a hajába, amitől az tüskésen feláll, és a hátának merev vonalán.

– Az biztos – motyogom. A bútorok nagy részét megtartottam, de a falakra filmes posztereket tettem, és vettem egy mélykék szőnyeget, amitől olyan, mintha a mélytengerben lebegnék.Két éve laktam itt, és olyan rohadt furcsa, hogy Jason itt volt.

Kontextusban, és mégis kontextuson kívül. Mintha a múltba lépnénk, csak ez a jelen, és minden megváltozott. Nem vagyok egy dühös tizennyolc éves, akinek problémái vannak.

Nos, már nem vagyok tizennyolc éves. Ami a problémákat illeti... és, ami Jason-t illeti...

Nem igazán ismerem őt. Ez nem változott az évek során.De a tájékozottságom róla igen. Élesebb lett. Erősebb.

Mélyebb.

És ez felbosszant.

Manapság a legtöbb dologgal így van.

– Ülj le. – A kanapé felé mutatok, és igyekszem nem bámulni a mellkasát, ahol a kabátja szétnyílik, azt, ahogy a felsője magasan honol, felfedve feszes hasát, amelyen tetoválások szélei virítanak és a nadrágjában eltűnő sötét, boldogság ösvényt. – Iszol valamit?

Megvonja a vállát, egy könnyed, erőteljes mozdulat. – Tequila, ha van.

Valamiért a forró kávéra gondoltam, de azt hiszem, hogy ez is működni fog. – Nincs tequila. Jack?

– Persze.

Leveszek két poharat az ajtó mellett lévő polcról, majd töltök magunknak két ujjnyi italt, majd odamegyek hozzá. Kihúzza magát, ahogy a közelébe érek, tekintete a poharakról rém siklik, aztán elkezdi levetni a kabátját.

Ez egy valódi sztriptíz, minimalisztikus és teljesen férfias. Kiszárad a szám, amikor egyesével nyitogatja a patentokat és a tekintete fogva tartja az enyémet. Megemeli a vállát, ahogy lehúzza a kabátot… aztán hagyja, hogy a padlóra essen.

Apicsába. Láttam már őt korábban is csak egy falatnyi topban, de az első alkalommal pokolian dühös voltam rá, és ez évekkel ezelőtt volt. A második a bárban volt a születésnapomon, de az távolról volt, és a minap elázott, majdnem hipotermiás állapotban volt, és segítségre szorult.

De most…

Most oldalra dönti a fejét, selymes fekete haja az arcába omlik, fülében ezüst karikák csillognak. Így nagyon... manószerűen néz ki.Ez egy szó? Mint egy veszélyes, szexi sötét manó, aki azért jött, hogy megtörjön.

A feszes, fekete tank top és a farmer a karcsú csípő körül, széles vállai, a katonai bakancsán átvetett ezüstláncokkal és a hosszú szempilláival, csokoládé szemével, minden rohadt gombot megnyomogat bennem.

Nem emlékszem, mikor voltam utoljára ilyen kemény. Szédülök a rengeteg délfelé áramló vértől.Csak azt akarom, hogy a falnak csapjam, és a nyelvemmel megdugjam a száját, aztán talán a farkammal, és aztán...

– Köszönöm – mondja simán, és elveszi az egyik poharat, amit elfelejtettem, hogy a kezemben van, és lenyeli a Jacket. Köhög, aztán vigyorog és megtörli a száját az alkarjába.

Én meg még mindig bámulom, a picsába is.

Elszakítva tekintetemet, lenyelem a Jackemet,édes tűzként ereszkedik lefelé, a hő szétterjed a végtagjaimban és a hátamban, ellazítja az izmokat, amelyekről nem is tudtam, hogy hegedűhúrokként feszültek.Átteszem a poharat a bal kezembe, a jobbat pedig ökölbe szorítom, és érzem a szúrást az ujjpercemben.

– Ez rohadt jó cucc – jegyzi meg Jason,és abban a pillanatban rájövök a hibámra, amikor visszanézek rá, mert megnyalja a száját.Rám vigyorog, hagyva, hogy egy csipetnyit látszódjon a szemfogából.

Újabb kortyot iszik, és kivillantja a fogait.Soha nem vettem észre, hogy élesek a fogai. A vigyor tele van harapások ígéretével, és a villámcsapás egyenesen a farkamba köt ki.

Mi a fasz, igaz? Nem értem, de a farkamnak tetszik Jason vigyora.Kemény, forró és nedves állapotából ítélve a farkamnak nagyon is bejön a látvány.

Még jobban helyesli azt, amikor felhúzza a felsőjét, és végigfuttatja a párás poharát a kemény hasfalán, nedvességnyomot hagyva maga után, a kemény hasizmoktól a köldökéig és lejjebb, egészen a nadrágja elején lévő gombig.

Nagyot nyelek. Mit csinál velem? Mintha varázslat lenne. Egy sötét varázslat.

Visszaemeli az átkozott poharat az ajkához, és iszik. Nézem, ahogy a torka dolgozik, ahogy iszik egy kortyot, nézem, ahogy leereszti a poharat, üresen, és az arccsontjára kiül a pír, amitől a szemei csillogni kezdenek.

A rohadtéletbe. Közelebb lépek,hiába vonzódom hozzá, csodálkozom a nyakán lévő sötét tintafolton, amit eddig észre sem vettem.

– Meg akarsz dugni? – kérdezi, és én kinyitom a számat, hogy elküldjem őt a faszba, de a szavak nem jönnek a számra.

– Igen – mondom, és alig ismerem fel a hangomat. – Fizetek.

– Még jó. – Kacsint és elveszi a kezemből a poharat, leteszi az övét és az enyémet is a padlóra. – Legközelebb.

Legközelebb?

Szentségit, mi a szart csinálok? Nem is emlékszem, miért hoztam ide, talán, hogy beszéljünk, milyen kérdéseket akartam feltenni.

Megrázom a fejem, újra kinyitom a számat, hogy helyre tegyem a dolgokat, de ő már kigombolja az ingemet, durva ujjbegyeinek érzése a csupasz bőrömön szikrákat küldvégig az idegeimen, végig a gerincemen. Elkezdi letolni a puha anyagot a vállaimon, de én türelmetlenül eldobom az inget. A bőröm lángol.

Látnom kell őt, meg kell érintenem.

– Vetkőzz – hallok egy rekedt parancsot, és rájövök, hogy az enyém. – Vegyél le mindent.

Valami meglepetésszerűség villan át jóképű arcán, és én észreveszem a szemfesték nyomát a szemei felett. Megvonja egyik vállát, és megragadja a felsője szegélyét, egy pillanatra megáll, tekintetét az enyémbe szegezi, mielőtt engedelmeskedik.

Légzésem felgyorsul. A rugalmas anyag egyre feljebb és feljebb csúszik, felfedve még több tintát és feszes hasizmot, majd feszes mellizmokat az apró barnás mellbimbókkal.

Az egyik egy kis ezüstkarikával van átszúrva.

Istenem. Aszentségit. Nem is tudtam, hogy szeretem a piercingeket.Nem tudtam, hogy bármiért is rajongtam volna. Bár Jason iránt biztosan oda vagyok.

Leállítom ezt a gondolatot, mielőtt teljesen megfogalmazódna, mert bassza meg, ez olyan dolgokat feltételez, amik nem igazak.Jason egyszerűen dögös, és itt van, én pedig kanos vagyok, mert olyan érzésem van, mintha évek óta nem feküdtem volna le senkivel.

Valójában soha nem feküdtem le rendesen senkivel,és... igen, egy újabb gondolat, és ezzel amilyen gyorsan csak lehet, le kell állni és folytatni a műsort.

És ez egy show. Szünetet tart a felhajtott felsővel, és úgy néz rám. Egy nanoszekundum alatt áthúztam volna a kócos fején, de ő nem siette el a dolgot, feszítette az izmait, hogy a mellkasának minden egyes mélyedése és gerince kirajzolódjon a lámpa halvány, aranyló fényében.

Aztán végre leveszi, és ott áll, az anyagaz egyik kezébe gyűrve, mélyen a csípőjén lógó nadrágban és bakancsban, egyik szemöldökét felhúzva, mint egy szexi alvilági isten, tekintete tele van mocskos ígéretekkel.

Lassan megrázom a fejem, próbálom kitisztítani.

De nem sikerül.

Azt akarom, hogy tolja le azt a rohadt nadrágot, hadd lássam a farkát, lássam, hogy olyan kemény-e, mint az enyém. Hogy lássam, hogy néz ki a farka. Ha piercing is van rajta, ó baszd meg...

A hő a lábaim között úgy áramlik, mint az olvadt láva, egy erős, édes nyomás, amely a golyóim mögött telepszik meg, és a farkam még jobban megduzzad, így szavak helyett csak felnyögök.

Ha ez így megy tovább, már attól is a nadrágomba fogok élvezni, ha csak elképzelem őt meztelenül.

Ennek a gondolatnak a nyomán közelebb lép, amíg a mellkasunk össze nem ér, és az illata megcsap, valami fűszeres,valami, ami nem aftershave, hanem inkább tiszta férfi izzadság, vér és pézsma, és a kezembe veszem az arcát, képtelen vagyok leállítani magam.Úgy csorog a nyálam, mintha éhen halnék, ő pedig egy lakoma lenne. Végig akarom futtatni a nyelvem rajta, megízlelni azt a bűnös szájat.

De amikor odahajolok, kissé elfordítja a fejét,amennyire a kezem engedi a mozdulatot, amíg az ujjbegyeim az egyik oldalon a tarkójának puha hajába temetkeznek, a másikkal pedig a torkának puha bőrét érintik.

– Leszoplak – suttogja, mély hangján sötét, csábító dorombolással, és egy mozdulattal térdre ereszkedik, kezeimet üresen hagyva.

Lehúzza a nadrágom cipzárját, és lehúzza a fekete alsónadrágommal együtt. Zihálva kapkodom a levegőt, amikor a hűvös levegő megcsapja túlhevült farkam.

Jézusom, én...

Nem tudok gondolkodni. Akkor nem, amikor elővesz egy óvszert valahonnan a nadrágja zsebéből és ráhúzza a farkamra, majd rám teszi a száját.

Kezem a sötét fejére csúszik, belegabalyodik a puha szálakba, ésaztán küzdök, hogy csendben maradjak, ahogy szájával a menyekbe repít, szop és hümmög, nyelvével megdolgozza a merevedésemet, és ó, ember...

A nyomás fokozódik, és lenézek, hogy lássam, hogy a teljes farkamat a szájába vette.Ujjaim a hajába markolnak. Valóságos mélytorok, és ettől az utolsó szál is elszakad az önuralmamból.

Valamit csinál a torkával, amitől felkiáltok és remegek, ahogy elélvezek, a farkam megrándul, és a golyóim lüktetnek. Eléggé biztos vagyok benne, hogy megskalpolt.

Basszameg… Ez az összes kibaszott rossz ötlet anyja, de jelenleg éppen ez érdekel a legkevésbé.

Nyolcadik fejezet

Jason

 

Fordította: Aemitt

 

Kurvára nem hiszem el, hogy leszopom RaineStormot.

De mégis itt vagyok, előtte térdelek. Ez csak munka, mondom magamnak. Már ezerszer csináltam ezt.

De nem vele. Nemneki. Nem szabadott volna. Az összes férfi közül az egész rohadt városban, ő volt az egyetlen, akivel soha nem akartam csinálni, még ha kell is a pénz. A pokolba is, nekem mindig kell a pénz.

Egy seggfej.

Ő Ocean kisöccse.

És... túlságosan is élvezem ezt az egészet, ahogy tartottam is attól, hogy így lesz.

Általában, amikor egy kuncsafttal vagyok, a testem zsibbadt. Immunis, teljesen le vagyok fagyva. Akkor sem tudok felizgulni, ha az életem múlna rajta.Ó, tudom, hogyan kell színlelni, hogyan kell elrejteni a tényt, hogy a farkam petyhüdt, és a golyóim megpróbálnak visszakúszni a testembe. A legjobbakkal is megjátszhatom.

De valami furcsa dolog történik velem most, a testemmel, ahogyan remeg és zihál, és keményen elélvez,a kielégülése megperzselte a nyelvemet az óvszeren keresztül.Az erős combjaiba kapaszkodom, a finom szőrszálak csiklandozzák a tenyeremet,az illata behatol az érzékeimbe, olyan szexi hangokat hallat, és a forróság végigsuhan a gerincemen, egyenesen a golyóimig.

Feláll a farkam, miközben egy srácot szopok, és az életem árán sem tudok rájönni, hogy ez hogy létezik, vagy nem emlékszem, mikor történt ez utoljára.

Ha volt egyáltalán.

Raine halkan felnyög,amikor végighúzom az ajkaimata majdnem petyhüdt farkán, majd elengedem, és visszahúzódom, hogy eltávolítsam az óvszert.Még petyhüdt állapotban is lenyűgöző és szexi a farka,baszd meg, hagyd abba, Jason.

Gondolkodás nélkül bekötöttem az óvszert, a kezem hozzászokott ehhez a mozdulathoz, hátradőlök, próbálok nem remegni.

Ez kurvára megrémít. Ez a fickó megrémít. Nem kéne tetsszen az, hogy jóképű, nem kéne észrevennem, milyen kék a szeme, milyen erős a teste. Nem kellene akarnom őt. Nem akarhatok senkit. És különben is, sosem akartam.

Nem lehetek oda a kuncsaftokért. A pasikért. Nem engedhetem meg magamnak, és nem bízhatok meg bennük. Soha nem bízom senkiben. Ez az egyetlen igazság az életemben. Az egyetlen kibaszott állandóság.

Így hát megtörlöm a számat, és felállok,megrándulok, ahogy a bordáim feletti zúzódások fájdalmasan fellángolnak, és megpróbálom elfelejteni, milyen szexi Ocean kisöccse, és hogy a testem úgy reagál rá, mint egy jól idomított kutya. Fogadok, ha azt mondaná a farkamnak, hogy álljon fel és forogjon körbe-körbe, az meg is tenné.

Jézusom.

Ott hagyom állva, miközben körülnézek a kuka után kutatva, majd találok egyet a konyhában, és megszabadulok a használt óvszertől.Amikor visszaérek a kis nappaliba, ő még mindig ugyanabban a helyzetben van,csak mélykék szemeinek pillantása élesedett ki, elvesztve a mámor ködét, amely korábban elborította őket.

És rám szegeződnek, egy kérdés van bennük.

Baszd meg. Visszafizettem, amivel tartoztam neki,és most már tényleg ki kell mennem, hogy pénzt keressek, különben Simon a seggemet is szétrúgja.

– J – mondja, a hangja rekedt, és ez újabb forró bizsergést küld a gerincemen.Mi a faszért rekedt? Átkozottul halk volt, amikor elélvezett a többi sráchoz képest.

– Jason – motyogom, képtelen vagyok megállni. – Nem J, vagy Jase. Megértetted?

Bassza meg, bassza meg!Ez az oka annak, hogy soha, de soha nem szabadna RaineStormmal foglalkoznom. Mert megrémít engem.

Nem azért, mert kurvára dögös, vagy akár azért, mert évekkel ezelőtt akkora seggfej volt velem, és akkor mi van?

Egyébként is, mióta vagyok haragtartó?Úgy tűnik, kizárólag dögös pasikkal. Egy bizonyos dögös srác, aki történetesen Ocean szeretett kisöccse, és Jesse Lee legjobb barátja, a két ember, akiket barátomnak tekintek, akikre számíthatok, ha segítségre van szükségem.Habár most már saját családjuk van, és én... rajtam már nem lehet segíteni.

– Jason. – Ezúttal Raine megindul felém. A picsába, én is sokáig vártam a válasszal. – Mi a baj?

Nevetés bugyog fel a torkomon, és görcsösen nyelek. Baj? Mi a fenéről beszél?  – Semmi.

Hol a faszban van a felsőm? És a kabátom.Nekem most mennem kell.

Megragadja a karomat, amikor észreveszem a fekete felsőmet a kanapé mellett, és lehajolok, hogy felemeljem. A mosolya feszült, és egy nyögés szabadul ki belőlem a fájdalomra, ami ott lángol, ahol megragadta a karom.

Azonnal elengedi, én pedig oldalra tántorodom a kanapénak, megzúzom a bordáim.

– A szentségit – nyögöm, a fájdalom felbosszant. Lássuk be, ez szar este volt.

Nos, eltekintve attól, hogy leszopta Raine-t.

Bassza meg, most mennem kell.

– Várj egy pillanatot, azok ott zúzódások? – Raine hirtelen közelebb ért, belépve a személyes terembe. – Azt hittem, ez egy kibaszott tetoválás.

A nyakamhoz emeli a kezét, és én elhúzódom, mielőtt megérintene. Nem is tudom, miért, de rohadtul biztos vagyok benne,ha megteszi, össze fogok roppanni és megtörök.

Igazad van, azt hiszem, ez egy tetoválás. A fájdalom és az erőszak tetoválása, az én életem jele, egy olyan életé, amely nem hasonlít a tiédhez.De nem szólok semmit, helyette inkább hátrálok, mintha azzal fenyegetne, hogy megragad, és...

És mi, megütne? Megrúgna?

Megcsókolna?

Nem tudom, melyik lenne rosszabb.

– Mennem kell – suttogom, a felsőmet ökölbe szorítva. – Mennem kell dolgozni.

– Várj! – kiáltja, miközben vakon az ajtó felé fordulok.

Kinyitom az ajtót, és tétovázom a küszöbénnem csak a lakása miatt, hanem valami nagyobb miatt, valami olyasmi miatt, ami úgy húz, mint egy ígéret, egy elérhetetlen fény. Megfordulok. – Mi az?

– A kabátod.

Odadobja nekem, és én elkapom. Elkapom a düh villanását is a tekintetében, egy villanásnyi forróság, amitől kirohanok az ajtón, le a lépcsőn, mielőtt tovább elemezhetném.

Így is elég gondom van, még anélkül is, hogy Raine tetézné azt.

 

 

Felhúzzva a kabát kapucniját lefelé sietek a sötét utcákon, visszatérve a városrészembe.Nem mintha lenne egy határvonal, ami elválasztja a gazdagokat a szegényektől, a jót a rossztól, de tudom, amikor átlépem, a csontjaimban érzem.

Tudom, hogy belépek a vadászterületemre, a vadászmezőkre, mert a lapockáim közötti rész viszketni kezd, és az izmaim megfeszülnek.

Én vagyok itt a préda, én vagyok a levadászott, és úgy kell tennem, mintha tetszene ez az érzés.Ismerős és jól bejáratott, mint egy régi ing.Felvette a félelmeim alakját, és rám tapadt,ahogy a szűk sikátorokban bolyongok, próbálom kiszúrni a bandámat.

Az én bandámmá váltak, amikor Kaia meghalt, és én lettem a legidősebb a kis csapatunkban.A legrégebbi és legtapasztaltabbszinte mindenben, az első kézből való kurválkodástól kezdve,a bajok elkerüléséig, így átvettem az irányítást.

Kaia egy kemény strici volt.

Egyben ő volt számomra az anya, akim sosem volt. Az elvesztése súlyos csapás volt.Nem gondoltam, hogy bármi is ronthatna a helyzeten, bár az, hogy Simon a helyébe lépett, mindent megváltoztatott.A dolgok a rosszból teljesen elfajultak ésa legrosszabbá váltak abban a pillanatban, amikor belépett és bejelentette, hogy ez most már az ő területe.

Simon Gomeznek a börtönben kellett volna megrohadnia, amíg meg nem hal.Nem csak azért verte meg a srácokat, hogy megmutassa, hogy képes rá,nem csak, hogy drogot, fegyvereket és az unatkozó gengsztereket hozta be a területemre, az életembe,de évekkel ezelőtt megpróbálta megerőszakolni Jesse Lee-t is,és szétzúzott egy üveget Jesse karján, amikor az ellenállt.A barátomat még mindig kísérti az az idő, és én soha nem fogom megbocsátani Simon, kibaszott, Gomeznek. Semmiért sem.

De ahelyett, hogy a börtönben rohadna, ahogy megérdemelné, Simon egy év után kiszabadult, jó magaviseletért és a kapcsolatainak köszönhetően.

És pokollá tette az életemet.

Nem látok senkit a kis bandámból, ahogy végigmegyek az utcán, ahol általában találkozunk. Valószínűleg kuncsaftokat szereztek, és velük együtt távoztak.Az értük való aggódás gúzsba köti a bensőmet, mint minden alkalommal, még akkor is, ha ők már nem igazán gyerekek, már nem, és a kockázat, amit vállalnak, kisebb, mint az enyém.Legalábbis nem kell foglalkozniuk Simonnal, ha én ott vagyok.

Mély levegőt veszek, azt mondom magamnak, hogy hagyjam abba, és foglalkozzak a saját gondjaimmal, elindulok az út felé, és kiválasztok egy olyan sarkot, ahol normális esetben nagy a forgalom.Rengetegszer betaláltam ott a múltban, és a rendőrség nem jár arra olyan gyakran.

Az üres érzés a gyomromban nem csak az éhség, vagy a drogok iránti sóvárgás.Simon várja a részét, és nem tudok semmit felmutatnia ma esti tevékenységekből, kivéve még több zúzódást és zűrzavart.

Hátradőlök a téglafal homlokzatának, és belenyugszom a várakozásba.A francba, de hideg van. Bárcsak lenne egy feles brandym, vagy még jobb lenne egy joint, hogy felmelegedjek egy kicsit. Lassú a forgalom. Túlságosan is lassú. Időt hagy a gondolkodásra.

A bandámról. A félelmeimről.

Nem sokan maradtak a bandámból. Mikey lelépett a városból, és Mia is, miután Simon verőemberei elbántak vele.Biztosra mentem. Elküldöm a srácaimat, egyenként, egy biztonságos helyre, Simon hatósugarán kívülre.

De még nem végeztem. Még mindig ott van Josie, Mayleen és Adam, akik mindig is velem voltak, az elmúlt hat-hét évben legalábbis, és két viszonylag új, Sheena és Clary, akik tavaly vándoroltak ide Milwaukee-ból.

Szóval minden nap és minden éjjel kidolgozom a belem, és ez még mindig nem elég. Mivel a pénzt, amit keresekfelosztom a következők között: Simon követelései és a srácok elutazásának költségei között, hogy elhagyhassák a várost, az államot, és egy jobb helyen kössenek ki egy olyan helyen, amelyről Simon nem tud, de a tervem nem halad olyan gyorsan, mint szerettem volna, még Ocean és Jesse Lee nagylelkű adományai ellenére sem.

És ha már az ördögről beszélünk...

Hát, nem Simon, hála a fasznak, hanem Jesse Lee. Felém tart és nem tudom megállni, hogy ne mosolyogjak, az aggodalmaim ellenére.Jóképű, mint mindig, a napbarnított bőrével és ragyogó zöld szemével, dögös még a konzervatív sportruházatban is, amit mostanában kedvel.

Nem mintha hibáztatnám azért, hogy elvegyül.Most már más élete van, egy családja, állandó munkája. A hátamögött akarja hagyni az utcán töltött éveit.

Mint mindannyian.

– Nehéz téged megtalálni – mondja üdvözlésképpen, és összecsapjuk az öklünket. – Tegnap este idejöttem, de senki sem tudta, hol vagy.

– Igen. Helyek, ahová mehetünk, dolgok, amiket csinálhatunk. Tudod, hogy van ez.

Éles pillantást vet rám. – Minden rendben?

– Miért ne lenne? – Megtartom a mosolyomat, még akkor is, ha a szélein görbül, mint az égő papír, de ez a srác átlát rajtam.Már régóta ismer engem, majdnem olyan régóta, mint Mayleen és Adam.

Emlékszem Jesse Lee-re, amikor először találkoztunk, sok-sok évvel ezelőtt.Alig vagyok idősebb nála, de úgy nézett ki, mint egy gyerek, magas és nyurga, a szemei tágra nyíltak és tele voltak félelemmel. Soha nem illett ide, a csatornába.

Nem úgy, mint én. Én ebbe születtem. Ő nem, és én már akkor tudtam, amikor megpillantottam, hogy ki kell jutnia.

Arra is emlékszem, hogy vérben úszott abban a sikátorban, amikor Simon Gomez egy üveget csapott a karjára.Ekkor már tudtam, hogy mindent megteszek, hogy eltávolítsam őt ebből az életből.

– Te kerülsz engem – mondta Jesse halkan, és bedugta a kezét a zsebébe. – Miért?

– Ne légy hülye. Persze, hogy nem kerüllek – hazudtam, és megpaskoltam a hátsó zsebembe a cigimet. Úgy tűnik, mintha elfogyott volna. – Szóval, mi a helyzet? Mesélj nekem a csinos kis családodról és a srácokról a DamageControl-nál.

Elterelés. Ez a középső nevem.

– Jól vannak. A SoulStain, a chicagói tetováló csoport hamarosan átjön egy rendezvényre. Meséltem már erről?

Megrázom a fejem, fél füllel hallgatom, ahogy beszél az eseményről, a barátairól, a munkájáról és eltűnődöm.Megtehetném én is ezt egy nap?Elhagyni az utcát, normális életet élni, és senki nem veszi észre, hogy ki és mi voltam korábban?

Innen, ahol én állok, nem tűnik lehetségesnek, a kocsi kipufogógáz és a húgy bűzével az orromban, a hideg pedig a bőrömbe mar.

– Jason. – A hangjában ott van az az elkeseredett felhang, ami azt mondja nekem, hogy már többször is kimondta a nevemet. – Hé.

– Mi az? – Ismét ráfókuszálok.

– Azt mondtam, most mondd el, mi folyik itt. Hogy van a banda? Minden rendben?

Fényes szemei aggódóan csillognak. Jesse egy jó fej srác. Akkoriban bele voltam zúgva. Párszor ráhajtottam, amíg rá nem jöttem, hogy száz százalékig a nők híve.Semmi biszexuális érdeklődés, és mindenesetre, ha volt is bármi érdeklődése, akkor is nem úgy nézett ki, mint aki bármit is ki akarna próbálni velem.

Mégis, mindvégig rendíthetetlen barát volt.

Tehát, megint hazudok, csak így tudom megvédeni őt, és az egyetlen módja,hogy semmi se zavarja meg a tökéletes boldogság buborékját. Megérdemli.

– Minden rendben van. Őszintén, ember. Semmi sem változott.

Nos, az utolsó része igaz. Semmi sem változott az elmúlt két évben. Az egész egy kibaszott szar.

Bólint, talán hisz nekem, talán nem. – Elmondanád, ha szükséged lenne a segítségemre, ugye? Ígérd meg, Jason.

Elfojtok egy sóhajt, és bólintok. – Ígérem.

Krisztusom, a hazugság szívás.

Aztán a hátsó zsebébe kotorászik, és elővesz egy kis köteg gumival átkötött bankjegyet. – Ez a hónap azon napja.

És mint minden hónapban, most is elfogadom a pénzt, lenyelem a büszkeségemet. – Kösz, haver. Nagyra értékelem.

Ez szívás. Nem vagyok egy jótékonysági eset. Egész életemben dolgoztam, mióta az eszemet tudom. Ha nem lenne szükségem arra a pénzre... Egyes napokon ez a különbség aközött, hogy a szart is kiverik belőlem, vagy csak kirugdosnak Simon klubjából.

Ezúttal a zsebemben lévő pénz nem elég Simon megnyugtatására, és a tudattól, hogy ez Jesse fizetéséből származik, hányingerem van, de ez is valami, és ma este még nem csináltam semmit.

Fogalmuk sincs, mármintOcean-nak és Jesse Lee-nek. Azt hiszik, hogy a pénzt szobabérlésre és a napi kiadásaimra használom.Nem is sejtik, hogy mindez Simon feneketlen, drogos zsebeibe folyik,a maradékot pedig félreteszem, hogy a srácaimat biztonságba helyezzem.

A sürgető érzés, hogy ezzel foglalkozzam, fellángol. – Nézd, mennem kell. – Újabb mosolyt küldök Jesse Lee-nek, mert a fenébe is, ő nem adta fel, és folyton a segítségemre siet. – Még egyszer köszönöm a segítséget.

Ő azonban nem engedi, hogy ilyen könnyen megússzam. Magához húzott egy félkarú öleléssel. – Légy óvatos, barátom.

A szemem szúr, és a lelkem fáj. – Ne aggódj miattam, oké?

És elhúzódom, mielőtt összeomlanék, és bevallom neki, hogy mekkora kibaszott zűrzavar lett az életemből.

 

 

Eltávolodva Jesse-től, egy satuval a mellkasomban, azon fáradozom, hogy az elmém visszazökkenjen a játékba. Leveszem a kabátomat, a derekam köré kötöm, végigsimítok a hajamon, és azt kívánom, bárcsak eszembe jutott volna felfrissíteni a fekete szemceruzát.

De, hé, ez amúgy is feldobható. Néhány srác szereti, ha csinos vagyok, másoknak kell a durvaság. Elég magas vagyok,és bár vékonyabb, mint a magasságom sugallja, és nem önszántamból, nem vagyok egy tipikus szépfiú.

Úgy tűnik, a legtöbb srácnak tetszik ez, szerencsémre. Különösen az alacsonyabbak, gyengébbek. Szeretnek megtörni engem, hogy behódoljak.Azt hiszem, ez ad nekik egy kis erőt.

Vagy bármit.

Krisztusom.

Autók gurulnak el. Néha letekeredik egy ablak, egy fickó megnéz engem.Néhány nő is, de amikor észreveszik a körömlakkomat és az erős sminket, általában kétszer megnéznek, és elhajtanak.

Az a helyzet, hogy én nőkkel is elmegyek. Nem teszek különbséget.A pénz az pénz, és én úgyis megjátszom, szóval, miért ne? Lehet, hogy a pasikra bukom, de nem azokra, akik általában felszednek.

Előre megjósolható módon azonban a nők ritkán állnak meg. Van egy jó ösztönük az ilyesmire, mint kiderült, még azokon az estéken is,amikor nincs rajtam smink, meg fülbevaló vagy körömlakk sem, mint ma este.

Valójában ma este senki sem hajlandó megállni, és a gondolataim visszatérnek Raine-hez, ahogy megjelent a sikátorban, mint egy bosszúálló angyal, aki megmentett engem.Ahogy elvitt az otthonába, és a durva hangja megparancsolta, hogy vetkőzzek le. A hangok, amiket kiadott, amikor leszoptam.

A düh a tekintetében, amikor elmentem.

Ökölbe szorított kézzel lehajtom a fejem és azt kívánom, bárcsak az idő gyorsabban telne.

Bárcsak valaki összeszedne, és megállítaná ezt az ördögi kört a fejemben.

Végre egy autó lelassít előttem, egy fényes téglavörös új szedán, egy Chevrolet Impala.

Jártas vagyok az autókban. Ha olyan régóta állsz az utcasarkon, mint én, gyakorlatilag csak autókat látsz, és valahogy el kell ütnöd az időt.

Az ablak lehúzódik, és megjelenik a sofőr, egy borotvált, öltönyös, nyakkendős fickó, aki végignéz rajtam.Jól néz ki, talán még jóképű is, bár Raine-el nem vehetné fel a harcot.

Koncentrálj a munkára, Jason.

A fickó még mindig néz, így mosolyogva eltolom magam a faltól, ahol támaszkodtam, és odasétálok hozzá. – Estét. – Ráteszem a kezem a kocsi tetejére és behajolok. – Akarsz kocsikázni?

Mint kiderült, igen.

Meglepetés.

– Mássz be – mondja, és nem kell kétszer mondani.

– Persze. – Megkerülöm a kocsit, miközben kinyitja nekem az ajtót. Becsusszanok. Bőr és légfrissítő illata van, és a fűtőtest meleg levegőt fúj a bőrömre.

Klassz.

Legalább egy időre kikerülök a kibaszott hidegből,és minél többet adok Simonnak, annál kevésbé valószínű, hogy ezen a héten megint kiborul.

Szorítok, hogy ez a kuncsaft ne legyen oda a fájdalmas játékokért, és készen állok.